404 Was Found

repostnak írják és/vagy a blogom kifejezést használják a tumblival kapcsolatban.

antonneutron:

hogy simán kicsöpögtetik az utcára?

London?

A csövet viszonylag egyszerűen bele lehet kötni a ház eső vagy szennyvíz-elvezető rendszerébe, főleg, ha nem utólagos a kiépítés.

délután még nézhetek egy kézilabdát.

Kész szerencse, hogy férfiak játszanak, női kézilabdát már évek óta nem nézek…

ndavid42:

viteez:

nagymate:

tárgyakkal kapcsolatban akartam elmondani, hogy bringás cuccok területén ez már évek óta határozza meg a mindennapjaimat. Az első nagy költségvetésű, alkatrészenként épített bringámat is igyekeztem ebben a szellemben építeni, tudva azt, hogy ha már egyszer rászánom magam ekkora költésre, akkor az legyen olyan, ami 10 évvel később is tartja magát valahogy, eladni úgysem fogom. Ezért lett rajta már akkor három éve nem gyártott RaceFace hajtómű, szintén kifutószériás, tizenéve gyártott Hope agyszett, enyhén túlsúlyos Mavic felnit és ezért vettem élettartam-garanciás acélvázat, ami akkor épp se már, se még nem volt divatos. Eltelt azóta 6 év, nem bántam meg semmit. Igen, ezek a dolgok utánajárást igényelnek és drágák, de pont az ismert tulajdonságaik miatt használtan is meg szabad venni őket. A dolog hátránya, hogy egy idő után semmit nem tudok/akarok csak úgy megvásárolni, tudnom, kell, hogy mennyire minőségi, illetve sokkal tovább kell egy-egy dologra gyűjtenem. Most is van két ilyen tárgy a várólistámon, amiről tudom, hogy minimum 15 év, mire megunom őket, vagy még több.

aztán pár év után megfújják a zárt pincében lezárt bringádat, és más élvezi az örök életű cuccaid.

ezért veszek én párezer forintos egyszerhasználatos bringát. használom amíg gurul, vagy el nem kopik, vagy el nem lopják…

ezt akkor tanultam meg, mikor ellopták a kedvenc bringámat (a zárt pincénkből!)…

vagy ezért kell szinte kukára ítélt ezeréves outiból meg alkatrészekből (= ha addig nem estek szét, azután se fognak) szakadt fixit építeni, ami párezerből megvan és kb 15 000 km után is egyben van és megy :D (ráadásul félteni se kell, meg amúgy se kéne senkinek, max leadni a méhbe :D)

Igen, van ilyenem is, télre, napi járásra az a legjobb, de én idióta vagyok és még arra is szeretek régen nagyon drága, mára karcos, de jól működő alkatrészeket, mert tudom hogy még van jópár évük. Az már az én agybajom, hogy ezt egyszerre több bringán szeretném megvalósítani, köztük olyanon is, amin új cuccok is vannak. 

csokosluli:

Remélem, benne lesz, hogy csavarlazítót szívtak a srácok Santa Monicaban, aztán leugrottak a Gödörbe egy Skodával!!!

!!

tárgyakkal kapcsolatban akartam elmondani, hogy bringás cuccok területén ez már évek óta határozza meg a mindennapjaimat. Az első nagy költségvetésű, alkatrészenként épített bringámat is igyekeztem ebben a szellemben építeni, tudva azt, hogy ha már egyszer rászánom magam ekkora költésre, akkor az legyen olyan, ami 10 évvel később is tartja magát valahogy, eladni úgysem fogom. Ezért lett rajta már akkor három éve nem gyártott RaceFace hajtómű, szintén kifutószériás, tizenéve gyártott Hope agyszett, enyhén túlsúlyos Mavic felnit és ezért vettem élettartam-garanciás acélvázat, ami akkor épp se már, se még nem volt divatos. Eltelt azóta 6 év, nem bántam meg semmit. Igen, ezek a dolgok utánajárást igényelnek és drágák, de pont az ismert tulajdonságaik miatt használtan is meg szabad venni őket. A dolog hátránya, hogy egy idő után semmit nem tudok/akarok csak úgy megvásárolni, tudnom, kell, hogy mennyire minőségi, illetve sokkal tovább kell egy-egy dologra gyűjtenem. Most is van két ilyen tárgy a várólistámon, amiről tudom, hogy minimum 15 év, mire megunom őket, vagy még több.

szuperbusz:

primetimeofmylife:

Be kell vallanom, I’m a sucker for this. Én mindig megveszem azt, amire nekem egy hozzáértő hihetően rámondja, hogyha ezt megveszed, akkor az örökélet meg egy nap. Ha azt mondja, hogy ez sosem fog tönkremenni. Az elmúlt pár évben igyekeztem jópár ilyen cuccot venni.

Kezdődött az egész egy GORUCK hátival, amire a gyártó örökgaranciát ad: ha elszakad, akkor visszaküldöd nekik, és ingyen megjavítják. Egy GR-1, amit én is vettem, 295 dollár. Viszont én az életemben több hátizsákot nem veszek. Egyet vettem, és terveim szerint ebbe teszem majd bele a nyugdíjjazásomról szóló papírokat is. 1000D Cordura anyagból van, ennek megfelelően üresen egy kiló, dehát ha a tartósságnak ez az ára, akkor ez. Nem érdekel, csak nekem ne kelljen többször azon gondolkodnom, hogy most a Jansportot, a Nike-t, vagy a Samsonite-ot vegyem meg a következő 3-5-10 évre. Nem veszek több hátit.

Múlt héten pedig megjött a Saddlebackleathertől az övem. Az övprobléma már régóta prevalens nálam, legutóbb 3 éve vettem egyet Barcelonában valami kínai boltban, talán 10-15 eurót fizettem érte, éshát olyan is volt (viszont ott szakadt el az előző, szóval ott kellett megoldani a kérdést helyben). Aztán persze ez is elkezdte megadni magát, és hónapjai voltak hátra. Nos, a Saddleback 100 évet ad az öveinek, és ez a Tow Belt, amit vettem, ez tényleg nem fog elszakadni. Bementem pár hónapja egy Levi’s boltba, egy kibaszott övért tizenhétezret kértek el, ha -20%-os vasárnap akarom megvenni, akkor az még így is tizenhárom, és meddig lesz jó? Tuti, hogy egy életet nem bír ki, márpedig én “befektetést” keresek. A Tow Beltben három öv van egybevarrva, így a marketingszöveg, és tényleg: benézel a lyukakon, és 3 réteget látsz. Nyilván kb. 20.000 forintba kerül, tehát kb. másfél Levi’s, viszont pár évtizedig elketyeg, ami a Levi’sről (bármennyire is szimpatikus a cég) nem mondható el. Cserébe van egy tekintélyes tartása, meg súlya, de az övproblémát egy életre megoldottam. Terveim szerint a lányaim össze fognak fölötte veszni a hagyatéki tárgyalásomon.

A harmadik ilyen item, amire hozzáértők is aszondták, hogy örökélet, az egy Raceface (szakterminológiában Recefice) hajtókar, ami húszezer volt használtan, de  a Sinya is le akarta lopni a bringámról (“Te, azt a részfészt… azt nemadodel?”). Az előző Shimano 105-ösömet úgy meghajtottam, hogy megrepedt, és nyekergett alattam, na itt ilyen nem lesz, az tuti. A kezedbefogod, és érzed, hogy ezt nem lehet üzemszerű használattal elpusztítani.

Szóval kész, én az ilyenekre fogok ráhajtani. Én nem akarok köcsög használati tárgyakkal időről időre visszatérően szopni. Amazont listázgatni, szűkítési feltételeket megadni, vadászgatni, lesni az akciókat, én nem szeretek vásárolni. Mellesleg anyagilag is nyilván jobban járok, ha tudom, hogy csak egyszer kell összeszorítani a fogam érte, és aztán soha többet. És az, hogy ezzel egy örök életre megmenekülök a választási kényszer által okozta mentális stressztől, na ez nekem bőven megér egy 50-100%-os felárat.

így.

A laptopom nem olvas CD-t, külön CD játszóm nincs otthon, viszont van egy csomó, javarészt a 2000-2006 közötti időszakban összegyűlt lemezem. Fantasztikus mit meg nem tettünk 45-74 perc zenéért. A kedvenceim a színes fénymásolt borítók, meg a tollal írt tracklistek.

bbkk:

a bizonyíték az, hogy amikor megjött az Inverting the Pyramid Angliából postán, nem fért be a postaládámba, ezért a postás leadta annál a közeli cégnél a könyvemet, akikkel apukám néha dolgozik. így végül egy hét késéssel, egy harmadik címen, szüleimnél vehettem át!

ha igazi falu lenne, mint Tápé, akkor a szomszédnál vennéd át az oda küldött csomagokat nem két utcával arrébb…

Alsóváros Pls

“Ezen a Magyarországon emberek százezreinek, sőt, millióinak meghatározó élménye, hogy a velük együtt élő cigányok … megölik őket.”

Bayerz gonna bay